Férfileg Férfileg: A nő nevel – Már haza sem lehet menni?!

Születésem óta nevelnek a nők. Valami rejtett küldetéstudat lehet bennük, mert még mindig nem adták fel. Kitartóan próbálnak a helyes útra visszaterelni.

728x190
Hirdetés

Születésem óta nevelnek a nők. Valami rejtett küldetéstudat lehet bennük, mert még mindig nem adták fel. Kitartóan próbálnak a helyes útra visszaterelni.

1.

Támolyogva mentem haza, nagyon szédültem. Alaposan megdergették a pufámat. Csupa vér zsebkendőmet a szájamra szorítva léptem be az ajtón, egyből anyukám elé. Istenem, még ez is, ütött belém a második frász, most következik a sápítozás, aztán pedig a lehordás. Ettől jobban féltem, mint fél órával korábban, amikor egy suttyó tarkón vágott valami bottal, a társa pedig módszeresen szétverte a képemet.

Anyukám majdnem elájult. Aztán fellobbant benne a tűz, és jól leszidott, hogy mekkora állat vagyok, nem tudok viselkedni. Meg szörnyen nézek ki a felhasadt felső ajkammal. Különben is kétes helyekre járok, a mi családunkra az ilyesmi egyáltalán nem jellemző. Röviden áttekintette az ismerősök hasonló korú kölykeinek helyzetét, akik éppen szorgalmasan készülnek a felvételire, tehát mindnyájan mintaként szolgálhatnának számomra, ha nem lennék ilyen tapló, és végre észrevenném magam.

Amúgy moziban voltam egy lánnyal, kifelé menet két fickó leütött és megvert, mint egy lovat. Csak úgy. Szokásomtól eltérően nem jártattam a lepcsest, sőt, nem kocsmában, nem diszkóban, nem mittomén, milyen ördögtől való helyen loptam a napot kétes figurák társaságában.

Eltelt néhány hét. A Nap narancssárgás volt, a szél éles, a fickó képe pedig véres. A mozis suttyók egyikével futottam össze az utcán, megbeszéltük a múltkorit.

Hazaérve a lépcsőn settenkedtem fel, nehogy a liftet meghallja. Az ajtót úgy kulcsoltam ki, hogy még én se hallottam a zárat. Nyugi volt. Felakasztottam csendben a kabátomat a fogasra. Üvegzúzó sikoly és puff! Anyukám elájult. A konyhából meglátta, hogy egy véres kéz matat a fogason. Igyekeztem megnyugtatni, amint magához tért. Anyukám, ne aggódj, ez nem az én vérem. Megint puff.

Soha többé nem mentem haza véresen.

2.

Nem volt a legjobb ötlet az utolsó üveg vodkát is kinyitni. Meginni még inkább nem volt az. Az elmém tudta, hogy mi merre hány lépés, a lábaim viszont nem. Vagy legalábbis másként tudták. Vesztésre álltam a testrészeimmel vívott küzdelemben, az utca is szorított, a két széle folyton a vállaimat súrolta.

Alaposan elfáradtam, mire hazaértem. Asszonykám az első pillantással felmérte a helyzetet, és megállapította, hogy jól bevásárolt ezzel a részeg disznóval. Sziszegve emlékeztetett az ígéretemre, hogy este elviszem a családot tűzijátékot nézni. Persze, persze, feleltem, csak előbb lepihenek egy kicsit.

Egészen fitten ébredtem, nem úgy, mint akit ledobtak a tetőről a vonat elé. Sőt, vetett szét a buzgalom, hogy na, készen van a banda? Menjünk tűzijátékot nézni! Asszonykám az üvegmetsző tekintetével vágta rá, az tegnap volt!

Soha többé nem mentem haza részegen.

***

Úgy nézem, irtó nagy verekedés készül a kocsmában. Ettől nagyon félek. Inkább haza se megyek!

Fotó: Shutterstock

Aktuális lapszámunkat most itt kérheti >>>

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>

728x190
Hirdetés